Kattints a képre!
A tanévkezdő Veni Sancte szentmise vasárnap (augusztus 29)
18.00-kor kezdődik a Bazilikában. Másnap osztályfőnöki és igazgatói
órák, majd 4. órától normál rend. A 12-esek hétfőn indulnak
osztálykirándulásra. Szép évkezdést mindenkinek! Képek itt. Titusz atya prédikációja alább.
Kedves Fiúk!
Veni Sancte 2015, Pannonhalmi Bencés Gimnázium
Kedves Fiúk!
A holnapi nappal elkezdődik a tanítás. Az
igazgatói, az osztályfőnökik után meg lesznek tartva az első órák.
Rengeteg mindenről fogtok hallani az év folyamán, a tudományok
legkülönbözőbb területeivel fogtok találkozni. El fogtok mélyülni a
matematika, a természettudományok, a magyar és a világirodalom
szépségeiben, a múlt és a jelen párbeszédében, azaz a
történettudományokban, idegen nyelveket fogtok tanulni, hogy a magyarul
még nem beszélőkkel is meg tudjátok értetni magatokat, és még hosszasan
sorolhatnám, mi mindennel fogtok találkozni az év során. Tanuljatok,
okosodjatok, gyarapodjatok tudásban, ismeretben! Ez állapotbeli
kötelességetek, ezért hoztak ide szüleitek, ezért működik az iskola.
Mindezek közben azonban soha ne feledd az Írás
szavát: hiába a tudás, hiába a sok-sok ismeret, ha szeretet nincs
bennem, semmit sem érek! Mert ez a világ elenyészik. Elenyészik a tudás,
a prófétálás, mindaz, amit felhalmoztunk és összegyűjtöttünk. Ami
megmarad, az a szeretet.
Az evangéliumban szereplő törvénytudó ismerte az
írásokat. Okos, művelt, tanult ember volt; olyan, mint egy jó
pannonhalmi diák. Saját kérdésére, miszerint mit kell tennie, hogy
elnyerje az örök életet, pontos választ adott. A választ sejtésem
szerint mindannyian jól ismeritek: szeresd az Urat és szeresd a
felebarátodat. A kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel a megszerzett
tudással.
A példabeszédben szereplő pap látta az összevert
embert, de tovább ment. Nem nevezi meg az Írás, hogy ki fekszik ott az
úton félholtra verve, pogány római vagy istenfélő zsidó, szabad görög
vagy menekült rabszolga. Egy ember. A levita hasonlóképpen látja az
összevertet, de még át is megy az út másik oldalára, hogy biztosan
elkerülje. Az aki a történet hősévé válik nem más, mint a megvetett,
lenézett szamaritánus. A szamaritánus befogadta azt, amit látott.
Ugyanúgy látta a félholtra vertet, mint a másik kettő, ő azonban nem
keményítette meg a szívét. Nem azt mondta, hogy ez az összevert ember
bizonyára megérdemelte, amiért ilyen állapotba került, bizonyára az ő
hibájából került a földre; nem azon sopánkodott, hogy megzavarja az ő
csendes, nyugodt életét ez a betolakodó, hanem befogadta, mert ember,
mert meglátta benne a felebarátját. Megrendült szívében a látottakon, és
amije volt, azt megosztotta vele. Ahogyan tudta, ellátta a sebeit, majd
feltette szamarára – ma úgy mondanánk: beültette az autójába – és saját
költségén elvitte egy fogadóba. Irgalmasságot cselekedett és ez megmarad az örök életre, ez maradandó érték!
Megkérdezheted – és mit cselekedjek én, amikor nem találkozom az úton összevert emberrel és teherhordó állatom sincs.
Lenne néhány mondatom ezzel kapcsolatban is, de most a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumra akarok összpontosítani.
Itt nem fekszenek a folyosókon összevertek.
Melletted vannak az osztálytársaid, iskolatársaid különböző terhekkel,
nehézségekkel hordozzátok egymás terhét és így teljesíteni fogjátok
Krisztus törvényét! Hivatásod, küldetésed: Látni, megállni, lehajolni,
ápolni, gondozni.
Mert ha nem is fogsz fizikailag összevert emberrel
találkozni a folyosón, terheket, szomorúságot, bánatot hordozó társat
annál inkább. Esetleg olyan diáktársat, akire nem ököllel, hanem
szavakkal támadtak rá és aki e szóbeli bántalmazás során védtelen,
eszköztelen volt és bizony ott maradt megsemmisülve.
Melyik szereplője leszel te a történetnek az idei
évben? Az, aki rátámad a másikra? Az, aki látja, de elmegy mellette,
netán félrenéz? Vagy az, aki megáll, lehajol a bántalmazotthoz és segít
neki?
E tanév eredményessége ettől függ, hogy maradandó
lesz-e, mert az évszámok, a képletek, melyeket idén fogsz tanulni
fontosak és szükséged lesz rájuk, dolgozatírásnál és az érettségin, de azon a napon
nem az lesz a kérdés, hogy mikor volt a Mohácsi vész vagy mi a
másodfokú egyenlet megoldó képlete, hanem az, hogy mit tettél a
felebarátoddal, aki ott feküdt az út mentén?
Kedves Testvérek! Ne álltassuk magunkat! A
példabeszéd ma is él. A történet a szemünk előtt játszódik. Mi
megyünk-jövünk és látjuk a megalázott, megtört embertársainkat. Látjuk
őket. Úgy, mint a pap és a levita. A folytatás ránk van bízva és
nyitott: Szegődhetünk a rablók mellé és nyereséget húzunk a
szerencsétlenségükből. Lehetünk papok és leviták, hogy ne zavarjanak meg
a kényelmünkben, a megszokott életvitelünkben. És lehetünk irgalmas
szamaritánusok – irgalmasságot cselekedve.
Jézus Krisztus ez utóbbiakra utalva mondja ma nekünk: “menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”Veni Sancte 2015, Pannonhalmi Bencés Gimnázium