Memoriterek

 Ha már Magyar Kultúra Napja...
A fiúk elég sok memoritert megtanultak ebben a félévben (otthon szívesen mondanak verset Önöknek :)

Radnóti Miklós: Razglednicák
Homérosz: Íliász (Invokáció)
Homérosz: Odüsszeia (Invokáció)
Gilgames eposz /részlet/
Anakreón: Gyűlölöm...
Thermopülai hősök sírfelirata
Szophoklész: Antigoné /idézetek/
Catullus: Odi et amo
Horatius /egy szabadon választott vers!/
Ószövetség: 23. zsoltár
Újszövetség: Szeretethimnusz




RADNÓTI MIKLÓS: RAZGLEDNICÁK
 

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

GILGAMES EPOSZ /részlet/

„Mindent látott, hallott, tapasztalt – jelenvalót és régenvoltat;

Mély kútforrása bölcsességnek: mindent tudott, mindent megértett;

Átallátott minden homályon, a titkok sűrű takaróján,

Átallátott hétszer hét burkon, mely elfödi a bölcsességet.”

                (Gilgames-eposz: I. tábla)

HOMÉROSZ: ÍLIÁSZ

„Haragot, istennő zengd Péleidész Akhilleuszét,

vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,

mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,

míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak

és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja,

attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva

Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.”

                (Homérosz: Íliász; I. ének)

HOMÉROSZ: ODÜSSZEIA

„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,

sok nép városait és eszejárását kitanulta,

s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,

menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.

Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:

mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,

balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznak

barmait, és hazatértük napját ő elorozta.

Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.”

            (Homérosz: Odüsszeia; I. ének)

 

ANAKREÓN (Kr. e. 572 k.-487 k.)

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván,

háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák

szép adományairól zengve szeretni tanít. 

/Radnóti Miklós fordítása/

 

 

THERMOPÜLAI HŐSÖK SÍRFELIRATA

„Itt nyugszunk, vándor vidd hírül a spártaiaknak,

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”

 SZOPHOKLÉSZ – ANTIGONÉ

(memoriterek)

/ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre/

ANTIGONÉ                                   „Iszméné, testvér, egy szív, egy lélek velem…”                  (prologosz)

ANTIGONÉ                           „…hiszen sokkal tovább,

                                  Mint itt fenn, kell az Alvilágban tetszenem.                       (prologosz)

ANTIGONÉ                           „Szenvedjem el, mi vár reám; nem szenvedek

                                           Semmit, mi elcsúfítsa szép halálomat.”                                 (prologosz)

KARVEZETŐ                        „Biztos halálba menni senki sem bolond.

KREÓN                                Az várna rá, mégis, hol nyerni van remény,

                                           Saját vesztébe is rohan sok vakmerő.”                                (1. epeiszodion)

ŐR                                      „…Hogy semmi más nem érhet, csak mi végzetem.”             (1. epeiszodion)

KREÓN                                „Mily kertelés ez? Körben jár a tett körül
A szó: de annyi látszik, hogy nem jót hozol.”                         (1. epeiszodion)

KREÓN                                „…Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb
Gonosz, miatta városok pusztultak el,
S miatta lettek emberek földönfutók,
Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket
Mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált,
Az embereknek megmutatja, hogy legyen
Minden lépés istentől elrugaszkodott.”                                 (1. epeiszodion)

KAR                                     „Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.”                    (1. sztaszimon)

ANTIGONÉ                         „Elvállalom s tagadni nem fogom soha.”                                  (2. epeiszodion)

KREÓN                                                                        „…Az nem is való,
Hogy fennhéjázva szóljon az, ki szolga csak.”                                    (2. epeiszodion)

„…Ő lenne férfi és nem lennék férfi én,
Ha ily kemény dacot hagynék büntetlenül…”                                    (2. epeiszodion)

„…A lélek gyakran, mint a tolvaj tetten ért
Bűntársa, sötét tervek árulója lesz…”                                  (2. epeiszodion)

ANTIGONÉ                         „Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak.”

KREÓN                                „….Akit királlyá tett a nép, követni kell
Minden szavát, legyen jogos vagy jogtalan…”                       (3. epeiszodion)

HAIMÓN                             „…Bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud,
És semmi húrt meg nem feszít túlságosan…”                        (3. epeiszodion)

HAIMÓN                                                                    „…. Ha ifjú is vagyok,
Korom ne nézd, inkább a szót magát tekintsd.”                      (3. epeiszodion)

KREÓN                                „E föld királya más, vagy én uralkodom?

HAIMÓN                             Nem város az, mi egy ember tulajdona.

KREÓN                                Kié a város? Nem királya birtoka?

HAIMÓN                             Ám akkor légy király a puszta föld felett.”                           (3. epeiszodion)

HAIMÓN                             „Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.”                           (3. epeiszodion)

TEIRESZIASZ                     „Légy most is észnél, mert beretvaélen állsz.”                                  (5. epeiszodion)

„…Gondold meg ezt, fiam, hisz ember vagy te is,
És nincs ember, ki még nem tévedett soha,
De tévedett bár, sorsa nem reménytelen,
Ha bajba jutva nem makacskodik tovább,
S hibáját jóvá tenni jó tanácsra hajt.
Az önhittség nyomán csak balsiker terem.”                           (5. epeiszodion)

TEIRESZIASZ                     „Hogy legnagyobb kincsünk a bölcs megfontolás.”                    (5. epeiszodion)

HÍRNÖK                              „…A némaságnak is hatalmas súlya van.”                            (exodosz)

KARVEZETŐ                        „Nem más, maga hozta magára a romlást.”                        (exodosz)

KREÓN                                „…Jaj, jaj, a halandó sorsa a balsors.”                  (exodosz - kommosz)

KREÓN                                „Én öltelek meg, én nyomorult,
Én, én, az igazság ez.
Fogjatok gyorsan, szolgák, s vigyetek,
Ki semmibb lettem a semminél.”                                         (exodosz)

KARVEZETŐ                                        „…mi elvégeztetett,
Halandó ember azt el nem kerülheti.”                                              (exodosz)

KAR                                     „Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
Gőggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek -
S józanná nem tesz, csak a vénség.”                                (exodikon)

HORATIUS: MELPOMENÉHEZ

 

Áll ércnél maradóbb művem, emelkedett
emlékem, s magasabb, mint a királyi sír,
és sem kapzsi vihar, sem dühös északi
szél nem döntheti már földre, se számtalan

évek hosszu sora, sem rohanó idő
Meg nem halhatok én teljesen: elkerül
téged, síri folyó, jobb felem; és nevem
folyton fényesedik, míg Capitolium

megy föl a pap és véle a néma szűz.
Mondják majdan, ahol zúg sebes Aufidus,
s hol pór népe fölött Daunus uralkodott
tikkadt földjein: én zengtem először, én

lentről-jött s meredek csúcsra jutott, görög
verset római lant húrjain. Érdemed
büszkévé tegyen, és fürtjeimet babér-
lombbal, Melpomené, áldva övezd körül.

(fordította: Devecseri Gábor)

 CATULLUS

Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.

Nescio, sed fieri sentio et excrucior.

/85. epigramma/

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt.

Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

                                            /Devecseri Gábor fordítása/

Gyűlölök és szeretek. S hogy mért teszem? Én se tudom, hidd.

Bennem-történik, s kínja keresztrefeszít.

                                            /Devecseri Gábor fordítása/

Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:

így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

                                            /Szabó Lőrinc fordítása/

Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded.

Mit tudom én. Így van: érezem és öl e kín.

                                            /Kerényi Károly fordítása/

BIBLIA

A JÓ PÁSZTOR

23 ¹Dávid zsoltára.

Az ÚR az én pásztorom,

nem szűkölködöm.

²Füves legelőkön terelget,

csendes vizekhez vezet engem.

³Lelkemet felüdíti,

igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is,

nem félek semmi bajtól,

mert te velem vagy:

vessződ és botod megvigasztal engem.

⁵Asztalt terítesz nekem

ellenségeim szeme láttára.

Megkened fejemet olajjal,

csordultig van poharam.

⁶Bizony, jóságod és szereteted kísér

életem minden napján,

és az ÚR házában lakom

egész életemben.

MÁTÉ EVANGÉLIUMA

HEGYI BESZÉD

(Mt 6,9b-13)

6⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! ⁸Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. ⁹Ti így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a neved,

¹⁰Jöjjön el az országod,

Legyen meg az akaratod,

Amint a mennyben, úgy a földön is.

¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

¹²S bocsásd meg a vétkeinket,

Amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.

¹³És ne vigy minket kísértésbe,

Hanem szabadíts meg a gonosztól.

¹⁴Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. ¹⁵De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

Pater noster, qui es in cælis,
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum,
Fiat voluntas tua,
Sicut in cælo et in terra.
Panem nostrum quotidianum
da nobis hodie,
Et dimitte nobis debita nostra,
Sicut et nos dimittimus
debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in tentationem,
Sed libera nos a malo.

SZERETETHIMNUSZ

(Pál I. levele a korinthusbeliekhez)

/1 Kor 13,1-13/

A legkiválóbb adomány a szeretet

¹Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. ²Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. ⁵Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. ⁶Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. ⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. ⁸S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ⁹Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. ¹⁰Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. ¹¹Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. ¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. ¹³Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.