Ásztai Csaba tetőtéri kiállítását Elréd atya nyitotta meg
Ásztai Csaba 1971-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte első diplomáját, mérnök volta részben meghatározza művészi látásmódját. Nyáron elmondta, hogy mennyire izgatta az a fizikai kérdés: a fénynek van-e árnyéka? Ezért erős fénnyel megvilágított egy gyertyát, és ebben az erős fényben a gyertya lángja árnyékot vetett. Ezt festette meg a Gyertya és árnyéka olajképén. Ennek variációját láthatjuk a Gyertyafény és éjszaka című 2015-ben – erre a kiállításra – készült, két pólusú képen. Baloldalon a gyertya áll a sötétben, jobbra a gyertyafény árnyéka rajzolódik ki titokzatos körben. Határok, fény és sötét, a semmi és valami találkozása Ásztai Csaba képeinek fő kérdései.
Pannonhalmi művésztelepen ismerhettem meg a művészt és néhai
feleségét, Abaffy Katalin zenetanárt és igazgatót, aki Antal atyánk
rokona volt. Abaffy Katalin a pannonhalmi Kazinczy Ferenc Művelődési
Központban az alkotótábort befejező kiállításokon fuvolajátékával emelte
az ünnepi élményt. Ásztai Csaba szervezőképességét mutatja, hogy a
pomázi kastélyban, ahol a zeneiskola működik, több mint ötven kiállítást
rendezett kortárs művészek alkotásaiból. Több díja között szabadjon
megemlítenem a 2006-ban kapott Művészetpedagógiai díjat, amely a diákság
és tanítványok körében végzett művészetterjesztési, oktatási munkájával
érdemelt meg.
A mai kiállításon főként művésztelepeken készült képek láthatók. 35
év munkáiból való a válogatás, többféle technikával készültek.
Retrospektív művészi utat láthatunk: a láthatóból, annak megragadásából
az egyre elvontabb gondolati kifejezés felé. Diákokat is ösztönző,
látszólag egyszerű képek, amely mögött nagy technikai tudás, kísérletező
kedv és meditációra való meghívás rejlik.
A legrégibb szerigráfia, szitanyomat a Picto című (1980), amelyen
egy ember nézi a közlekedési táblán látható piktogramját; az út és
önazonosság ősi toposzát alkotja újra a művész a fotó és az egyszínű
szitanyomat révén. Szitanyomat az 1995-ben készült Emlék három
variációja is, az elsőn alul látható színek kavalkádja és fölötte egy
régi, száradó fatörzsnek vélhető ábrázolás, a másodikon felül látható a
színes forgatag, a harmadikon újra alul. Emlékeink tárháza, tudatos és
tudattalan világunk a pillanat által átélt élmények alapján
megváltozhat, egymásba fordulhat, mint a homokóra.
A Fészek és a Pomázi háromszög szintén szitanyomatok, ezek sok
színnel vannak megnyomva, mindegyik nyomat egy külön rajz, amelyek
kirajzolódnak egymáson, míg végül összeáll az egész. A Fészek szálai a
Kárpát-medencét rajzolják ki. A Pomázi háromszögben egy pomázi
jellegzetes épület sziluettje helyeződik be a teljességet kifejező
hármasságban. Ez a két kép külön falon látható, mintegy a művészi
önéletrajz helyett állnak, elvont módon bemutatkozik a képzőművész tere,
amely otthont, ihletet ad az alkotó létezésnek.
A Kocka tusrajz variációin a bent és kint, a természet és a
mérnökien megalkotott kocka rajza, a szabályos vonalak és a növényvilág
szervezett, szép kuszasága, az üresség és az alkotás ellentéte játszik
velünk. Kitalálhatjuk az alkotások számunkra érvényes jelentéseit. A
képek és a szövegek egymást kiegészítő küzdelmében egyre fontosabbak
lesznek a képek, különösen a filmek megjelenésével. De sokszor a
gondolkodástól, fáradságunktól menekülünk filmekhez, akciókhoz, hogy
kitöltsék üres belső tereinket.
Ásztai Csaba képei gondolkodásra, meditációra hívnak meg, játszani
lehet a látvánnyal, a képek részleteivel. Mondatfoszlányok jutnak
eszünkbe, mielőtt a képlátvány belső képpé, saját alkotássá válik
bennünk. Erre a közös játékra hívnak meg az alkotótáborokban készült
képek a Bernecebaráti rajz és a Zsennyei fa három, a Berekfürdői rajz
két variációja. Zsennye Vas megyében található község, ahol a monda
szerint „az ezer éves tölgy” maradéka áll, amely az életbe próbál
kapaszkodni utolsó erejével.
A Szárhegyi vázlat című pasztell kép a szárhegyi alkotótáborban
született, amelynek fő szervezője Gaál András volt, akinek képeit
tavasszal láthattuk. A sötét háttér mélységéből lendületes, színes
vonalak törnek elő. Életlendületnek vagy angyalnak is vélhetjük, így
megelevenedhetnek szemünk előtt az előző kiállítás művészének, Kurcsis
Lászlónak képei, aki a gonosz és az angyali erőket állította szemünk
elé.
A Nádas egyik variációja egyszínű krétarajz, a másik színes
pasztell. Az üres tér levegővé válik, amely a vonalaknak, a tükröződő
felületnek ad teret. A víz, az ég, a föld és a levegő őselemei a
minimumra redukált ábrázolás révén elevenednek meg előttünk, tükröződő
látvánnyá válnak bennünk.
Szabadjon arról szólnom, ami itt nem látható. Ásztai Csaba legtöbb
díját a titokzatos, misztikus olajképeiért kapta. Szemadán György így ír
róluk: „Ásztai Csaba számára a felhőszerű, azaz a szinte megfoghatatlan
és megjeleníthetetlen anyag festői eszközökkel való megragadása a
fontos, úgyis mondhatnánk, ez jelenti festészete esszenciáját. A
ködszerűen gomolygó felületen a páravetületeken túl, a levegő, az aura, a
sötétség, a hiány megjelenítése foglalkoztatja, s ezáltal az anyagtalan
és a transzparencia válik képeinek főszereplőjévé.” (in: Ásztai Csaba.
Pomáz 2009, 11. Szerkesztette és kiadja A3 BT)
Az olajképeket nem láthatjuk, de az új pasztell képek pótolják
őket, és csak buzdítani tudom Ásztai Csabát, hogy folytassa a Vízparti
levegő, A Sámán kertje, Gyertyafény és éjszaka, Holdvilág-árok,
Kolostori levegő, Oltár pasztell képeinek sorát. A Holdvilág-árok
konkrét földrajzi helyet is jelent Pomáztól nem messze. A néző számára
az árok a kék színek egymásba folyó árnyalataival, a létrával, a
sziklafalakkal – a szellemi és fizikai erőfeszítés előtt álló – ember
mitikus színterévé válhat. A Kolostori levegő című képen a fő motívum az
ablak, az Oltár képen az oltáron álló gyertya. Mindkettő fényforrás,
amelyek lebegővé, időtlenné teszi a falakat vagy a sötétet. Az örök és a
múló idő metszetei Ásztai Csaba alkotásai.
Ezért is illenek rájuk Weörös Sándor Öröklét című költeményének sorai:
„Mert ami egyszer végbement,
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.”
Hölgyeim és Uraim, kedves Fiúk, köszönöm a figyelmet. A kiállítást megnyitom.
Borián Elréd OSB.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése